Kinyitottam szemeimet,majd becsuktam őket. Lélegzetet
vettem,majd kifújtam. Kinyújtottam kezeimet és elkezdtem bámulni az ujjaimat.
Meglepetten tekintettem a világra. Mintha a levegő is megváltozott volna. Nem
akartam elhinni hogy egyetlen ember ennyit változtathat az életemen. Ahogy a
porszemek összekeverednek az oxigénnel és természetes összetevőjévé válnak a
levegőnek,úgy nekem is természetes összetevőmmé vált ő. Vajon milyen a levegő
por nélkül? Mi történne ha nem kellene a porolással vesződnünk minden héten, vagy
a nagytakarításokon? A léleknek is kell nagytakarítás. Ekkor könnyeinkkel
letisztítjuk porlepte lelkünket,szívünket. A könnyek tisztítanak, akárcsak a
víz. Viszont ha túl sok víz van körülöttünk megfulladunk, az emberek így
lesznek depressziósak..túl sok könny veszi őket körül. Túl sok sós vízcsepp.
Ahogy ereink természetes tartozéka a vér, úgy lelkünk természetes része a könny
is. A lélek ontja a könnyet, s mikor már az összes fájdalom és öröm összetolul,
amikor már belül olyan elviselhetetlenné válik az a sok érzés, hogy már nem fér
beléd, szemeiden keresztül, megjelenik az érzés. Szóval a tükör megtisztul?!
Nem hittem el hogy kezeimet fogja, hogy a teste melegét az
én testem érzi,hogy szemeivel rám tekint,hogy csókját nekem adja,hogy ajkai
engem érintenek. Ugyanakkor tudtam,hogy ezek azok a pillanatok,amikre már olyan
régóta vártam. Ösztönösen érzed,milyen
az ha viszont szeretnek, amikor Anyukád kis korodban oltalmazóan megfogja apró
kezeidet,amikor reggel befonja a hajadat és még a kósza szálakat is
megszelídíti ..ezek olyan dolgok,amikre csakis az Anyukák képesek. De elérkezik
az a kor,amikor már nem elég ez a szeretet. Szeretnéd,ha más is szeretne. Ha
valaki megértene,ha valaki ott lenne melletted és megfogná a most már nagyobb
kezeidet,aki kósza tincseidet cirógató ujjaival megszelídítené. Az embernek
soha nem elég semmi. Csak vár és vár. Még több szeretetre, egy olyan szeretetre,
amiben ő is adhat és amiben a szeretetből vissza is kaphat.
Megérte várni, megérte nem feladni. Mikor ránézek tudom,hogy biztonságban vagyok. Elképesztő
érzés biztonságban lenni. Mikor már-már elfelejted mit is jelent igazából a
szó, jön valaki aki megadja azt a pluszt,amitől megérzed a szót..a hangzását, a
jelentését, hogy miért pont ezekből a betűkből áll össze. Hirtelen jön valaki aki törődik veled. Aki
észrevesz a tömegben, aki meglátja a szemeid csillogását,aki elfogad olyannak
amilyen vagy. Az érzéseket tényleg nem
lehet előre megtervezni. Hiába tűzöd ki a célt, hogy ebben az évben
boldog/szerelmes/ elégedett leszel, ilyeneket egész egyszerűen nem tervezhetsz
meg. Majd jön,hiszem hogy minden akkor jön,amikor megérsz rá,amikor a lelked elég tiszta ahhoz,hogy befogadd a
szeretetet,vagy épp akkor amikor kell valaki,aki a sok rossz közepette lemossa
a koszt, a „port” a lelkedről. Az
életben a legjobb és a legrosszabb dolgokra nem számítasz..csak úgy jönnek.
Rossz-jó,pokol és menny, boldogság-szomorúság,könny és könny. Az egyik nincs
meg a másik nélkül és a könny az a dolog,ami abszolút semleges. A könnynek csak te tudod az eredetét. Hiába
határozzák meg hogy hány százaléka víz és hány százaléka más anyag..a való
eredetét csak te tudhatod,mert a lelkedből jön. Boldogság? Szomorúság? Rossz
vagy jó? Pokol vagy Menny? Csak érezz!
Kimondhatatlanul boldog vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése