Mint mikor bemész az erdőbe, körülvesz az a sok fa,a sok zöld és a barna, a sárga, a fájdalmas,mégis csodálatos színek és mikor felnézel az égre nem látsz mást csak ezeket a színeket,mindenhol ott van..ott van körülötted,feletted,talpaid alatt és színek csak úgy beléd folynak. Nem tudsz ellene mit tenni, tudod,hogy fájni fog,ha megérinted azt a szúrós növényt ott az égig érő tölgyfa mellett,de mégis meg kell érintened. Tudod,hogy nem szabadna,mert akkor nem csak megszúr a növény de nyomot is hagy a bőrödön, benned. Tanakodsz,hogy közelebb menj-e a tölgyfához, a fához, amiből olyannyira erősen sugárzik a természetesség, a csodálatos béke, az egyensúly,amit kerestél. Elő akarod venni a fényképeződet, de félsz,hogy mire előveszed,hatalmas vihar tör ki, s az avarról felkavarodó levelek eltakarják a fa összességét. Nem akarod elhinni hogy itt ez a fa, és ahogy félve egyre közelebb lépegetsz a növényhez, meztelen talpaid alatt sustorognak,összeremegnek a falevelek, a madarak hirtelen tovarepülnek, a mókusok felmásznak a legközelebbi fára. A tölgyfa azonban még mindig ott van. Ott áll magában, s ahogy a szél felkapja a leveleket,úgy a hajad eltakarja a szemeidet. Mintha valami szentebb, igazabb erő azt sugallná,hogy ne menj közelebb! Elfelejtetted,hogy a fa mellett ott a csalán? Mi történik,ha elesel? Ha a szél ereje olyan szeszélyes,hogy kifújja lábaid alól a növényzetet,megcsúszol és a csúf növény megszúr?
De miközben az ösvényen lépegetett a lány, rájött,hogy nem fog fájni a csalán szúrása,az égető érzés alább fog hagyni mert miután elesett fel tud állni, mindegy hányszor fogja megszúrni a csalán, a fa ott lesz és érezheti szépséges levelei finom simogatását, láthatja az ágak táncait a szélben, és érezheti isteni illatát, azt az illatot,ami mintha csak azért létezne,hogy ő érezhesse. Így hát a lány tovább ment, mert tudta hogy a tölgyfa olyan szépséget adhat neki ,hogy mellette bármilyen fájdalmat eltudna viselni.
A szél ismét suhant, de mihelyst lépett még egyet a lány el is csendesült.
Érzelmei pedig talán olyan mélyek voltak,mint a fa gyökerei, de talán olyannyira szerteágazóak,és különbözőek is...