Élek még nyugalom. Felkelek,iskolába járok,szocializálódok az iskolában, hazajövök, szocializálódok itthon, tanulok,alszok,zenét hallgatok, szocializálódok magamban, filozofálgatok,majd újra alszok.
Próbálok beépülni a világba, a társadalomba, próbálok ÉLNI, próbálok odafigyelni,próbálok jobb ember lenni...annyi mindent próbálok és olyan kevés dolog sikerül..maréknyi,de az a kevés is kifolyik tenyereimből, ujjaim közül por a porba kúszva.
Sokan megélik azt,hogy milyen, ha van szerelmük. Tudják,hogy milyen a téli hóban kézenfogva sétálni a párjukkal és megcsókolni azt akit szeretnek. Én nem érzem,viszont tudom. Óó mennyi szakítást, szívfájdalmat, örömteli pillanatot, szerelmes mosolyt megéltem már a barátnőim mellett. Tanácsokat osztogatok,holott én vagyok az egyik legtapasztalanatlabb ezen a szerelmi-dolog-érzelmi skálán. I am a screw up. Elcseszett vagyok. Nincs mentség, az vagyok. Isten mindent úgy tesz,ahogy annak lennie kell. Én egy elcseszett lettem. Nem kellek senkinek. Kitaszított, békét nem lelő lélek. Gondolom ilyen is kell..
Pedig én annyira próbálok nyitott lenni, emberek között lenni. De nem értem ennek az egésznek a folyamatát. Szerezzek pasit egy közösségi oldalon, járjak partyzni, legyek ribanc, sétáljak addig az utcán,amíg meg nem találom,azt akire kerestem? Vagy majd mindennek eljön az ideje? Mégis ki mondja meg,hogy mikor jön el az az idő?
Azt szeretném ha valaki itt lenne mellettem,meghallgatna,önbizalmat adna, ha az a valaki megbízna bennem, megvédene, lelket öntene belém..de tudjátok mit? Talán még ezek sem kellenek,csak valaki, akit szerethetek és aki viszontszeret!
Gondolom az is az elcseszettségem része,hogy reménytelenül romantikus alany vagyok az ilyen dolgokban.
De végül mindig arra a gondolatra jutok,hogy szeretek ilyen lenni. Tudjátok mi az elcseszettség legjobb része?
Hogy amikor este, a nap végén egyedül fekszel az ágyadban(esetleg a plüssállatoddal) és átgondolod a napodat, a hetedet, sok-sok dolgot,akkor rájössz,hogy mindezeken már keresztülmentél,hogy mindezek már egyszer megtörténtek és ha először túlélted,másodjára is menni fog, mert amik a múltban voltak erősebbé tettek. A múltam és a jelenem tett elcseszetté..Elcseszettnek lenni pedig különleges,mert nincs két ugyanolyan ember..
Tudom,hogy erős voltam és az is tudok maradni!