All those things are gone and past.!

Suliban valahogy mindig rohadt àlmos az ember..főleg egy unalmas nyelvtanon,egy idegesítő angol órán vagy egy félelmetes matekon lesz egyre fáradtabb a diáktársaság az én környezetemben. Aztán hazaér és a fáradtság rögtön csökken ha megérezzük a még rotyogó leves illatàt vagy meglátjuk szobánk ismerős falait. Természetesen tanulásnál újra ránktör a halálos fáradtság és megint semmi kedvünk az élethez(legalábbis az élet kellemetlen oldalához)..aztán este amikor belefekszel a puha ágyikódba van hogy a hatalmas fáradtság rögtön elkísér álmainkba és van hogy a fàradtság gyötörget,viszont a gondolataid kínoznak és azokban a pillanatokban tör rád a telefonlemerülésig tartò fb-ozás,zenehallgatàs,olvasgatás vagy éppen nálam az írás. Kifürkèszhetetlen dolog ez a fàradtsàg és mindenképpen relatív.  Mindig tudsz valamihez hasonlítani,oko,indok vagy kifogás után bàrmikor kereshetünk,valószínű legtöbbször találunk is..de ezekkel csak magunkat verjük át. Ha valamit nagyon,nagyon akarunk ès nem csak a látszat kedvéèrt,hanem úgy igazàból,azért teszünk és kész.!  Minden késői manónak jó éjszakát!<3

Long,long day

Mit ne mondjak elég hosszú napunk volt ma és valójában az egész hèt hosszú lesz. Túlvagyunk a gonooosz infó érettségin. Remélem mindenkinek szuperül sikerült ès akartam itt a blogon is sok szerencsét kívánni csak éppen úgy alakultak a dolgok hogy vègül nem volt hangulatom újabb bejegyzésben nyavajogni. Mert igen,tudom mostanában(már ha írok) a posztjaimban vagy szidok,vagy valami kelku nyavajától szenvedek és erre gondolom sokan nem is kíváncsiak. Mindegy. Elkalandoztam. Szóval..csak nekem van olyan érzésem minden infó dolgozat,vizsga után hogy élve egész biztosan nem jövök ki a teremből? Aztán végül mindig túlélem. Mint mindenki más.      Mostanában sokszor van kedvem esténként írni és blogolni is lenne kedvem úgyhogy letöltöttem a Blogger android alkalmazàsát..aztán majd meglátjuk bejön-e.;) Este felé rámjött a reménytelen zenehallgatás megint és elbújtam az ágyam mögé,abban reménykedve,mint kiskoromban. Hogy a függöny mögül csak én látom a világot és a Világ nem lát engem. Kétségbeesett könnyeimnek,kifakult,hasznavehetetlen mosolyomnak pont olyan tökèletes búvóhely kellett,mint az ágyam mögötti kényelmesen kicsi hely. Arra gondoltam,hogyha már ide rejtőztem,igazán berendezhetnèm. Mint egy kis kunyhót. Egy menedékhelyet. Úgyhogy hátra vittem két régi,ám hihetetlenül kènyelmes díszpárnát,barackszínű falamnak támasztottam és telefonommal együtt a fülhallgatómat is magamra vittem erre a kis helyre. Csak arra tudtam gondolni hogy most lesz egy kis nyugtom. Pár pillanat amikor csak a zene bàja kerít hatalmába,pár pillanat amikor csak úgy lebegek gondolataimban ès vagyok. Ha kell sírok,ha kell szívből mosolygok. Ha kell a bennem lakozó Istenhez beszélek,ha kell nem gondolok semmire csak pihenek. Úgy húszperce ülhettem ott amikor elkezdtek sajogni lábaim. Majd megkérdeztem magamtól..ha valami jó miért nem tarthat örökké? Miért kell minden egyes pillanatot számlálva élvezni,majd a számlálásba belehalni? Ezekre a kérdèsekre sem elmém,sem lelkem nem adott választ. Majd amikor a zongora s hegedűszó is alábbhagyott nevemet meghallva ébredtem föl,mert a Világból kerestek..

Vegyes érzelmek

Mindjárt infó érettségi, pontosabban mondva hétfőn és úgy érzem nem tudok semmit, habár viszonylag sokat gyakoroltam rá. Igazából nem parázok, hogy hogy fog sikerülni, mert max nem ezt viszem továbbtanulásra, mert eleve nem gondolkodok az informatika területén se továbbtanulás, se semmilyen szempontból. Úgyhogy nem kéne hogy aggódjak, de azért egyre jobban kezdek izgulni bevallom. Valójában nem is izgulok, sokkal inkább félek. Félek, hogy nem felelek meg az elvárásoknak(és itt most nem szimplán anyáékra gondolok, bár rájuk is) , hogy megint bukok egy nagyot és valamiért én mindig is féltem ettől az informatika érettségitől. A félelem valójában még általános iskolából fakad. Egy egyszerű, de elég gáz pillanat szüleménye a félelmem, amikor is azt hiszem ötödikben K.-val infó órán nem tudtuk, hogy hogy kell bekapcsolni a gépet. Félek, hogy megint valami alapvető dolgot fogok elbaszni..
Aztán ott van a suli. Nem elég, hogy itt ez a cseszett infó érettségi, természetesen pont az érettségis napokra esik a kémia tz, matek tz, irodalom tz is. Kapják már be!
Tudom, hogy tanulni kell, hogy azért járok iskolába, hogy tanuljak blablabla...DE KEDVES FELNŐTT TANÁRAINK! ATTÓL MERT MI 30 ÉVVEL FIATALABB DIÁKOK VAGYUNK, UGYANÚGY SZERETNÉNK ÉLNI MINT TI (annó) !!!!
És jajj ne jöjjenek azzal, hogy ezeket az alapműveltséghez kell tudni, meg hogy benne lesz a töri/magyar..érettségibe, mert ti, kedves tanáraink úgy tanítotok ahogy akartok! Olyan módszerekkel ahogy ti szeretnétek! Olyan különös, hogy múlt évbe (és igen most megint ezzel a példával élek) angolon képes volt a csoport 45%-át rávenni egy tanár arra hogy tanuljunk! És nem megfélemlítést, kioktatást, fenyegetést vagy egyéb gusztustalan módszereket használt, hanem adta önmagát! Mert szimplán jó tanár! Aki nem tanár-szellemű, nincs benne szociális érzékenység, nem képes emberekkel bánni, csessze már meg és menjen el pénztárosnak a Tescoba vagy földművesnek Abonyba! De ne legyen tanár, az aki nem képes haladni a korral és normálisan bánni a diákokkal!
Oké, most valószínűleg azt hiszed kedves napi 1 olvasóm, hogy most megőrültem, de igen ez van, őrül vagyok és dühöngök. Ez így van. Ez van.:)

Azért nem ennyire szörnyű a helyzet..vagyis, de igen. Szerencsére amikor van egy problémám akkor jön még egy. De a legtöbb szívproblémámra Elizabeth Gilbert, Demi vagy a barátaim (vagy éppen a nagyszerű Apukám,Anyukám)->na jó a zárójelesek legtöbbször nem, de a többiek mindig orvosolják a bajokat.
Aztán mindig eszembe jut, hogy nincs olyan probléma ezen a világon amiből ne tudnék kijönni. Nincs olyan gödör, amiből nem tudnék kimászni. Emberek! Én a Grand Canyon legaljáról is kitudnék mászni!!! És most még csak a teteje felé tartok..nem zuhantam nagyon, könnyű lesz felállni! Tudom és kész!

Életem egyik leginspirálóbb pillanata kábé egy hónapja történt amikor megtudtam a nyelvvizsga eredményeket és Apa ezt mondta nekem:
"Ha erre képes voltál bármire képes vagy a világon, hidd el!"
Elcsépelt mondatnak hangzik, de abban a pillanatban amikor mondta én komolyan majdnem elsírtam magamat. Tőle nem elcsépelt egy ilyen mondat. Tőle kincs és egy örökké tartó emlék marad.