Okéé..rohadtul elhanyagoltam a blogot, de most egész egyszerűen annyi minden van bennem hogy már az sem érdekel, hogy elcseszem az infó osztályozó vizsgámat amiatt mert a blogra fecsérlem az időmet.
Szóval..nem nagyon írtam arról, hogy jártunk nyelvsuliba a csajokkal és azóta már márciusban le is nyelvvizsgáztunk. És SIKERÜLT!:) Ennek nagyon örültem úgy egy napig..aztán másnap reggel eszembe jutott, hogy rohadtul ne örüljek, mert az év nehezebb része még még most jön: INFÓ ÉRETTSÉGI! Nem tudom normális-e de minden egyes nap úgy fekszek le, hogy pár hét és érettségi, pár hét és szenvedés, pár hét és krónikus fogyás, pár hét és bukás, pár hét és újra bebizonyíthatom mindenkinek, hogy valójában egy nagy szart sem érek. Egy mondattal: MEGBÁNTAM hogy jelentkeztem az érettségire.Én ehhez most valahogy nem vagyok elég.
Aztán ott vannak az egyéb problémáim. Vannak gondjaim amiről senkinek sem beszélek, magammal sem beszélek ezekről(talán jobb ha elrejtjük aztán összegyűlik és egy nap megőrülök..) vannak gondjaim amikről beszélnék, de másnak is van elég baja az életével, aztán meg ott vannak azok amiket elmesélek és egyik fülön be másikon ki és van egy igazán kis része a gondjaimnak olyan 15%-a amik hallgató fülekre találnak, figyelmesen átgondolják a mondataimat majd ugyanazon embernek a szája mond valami okosságot és megoldjuk közösen a bajomat. Ezeknek az embereknek köszönök mindent!
Napi sztori:
A nagyanyám, akivel jó két éve nem váltok 2 mondatnál többet, ma megjelent..természetesen csak azért mert valami segítségre volt szüksége Anyától(vannak emberek akik csak problémájuk esetén bukkannak fel) és megjegyezte, hogy "Jajj az Adina mennyit hízott. Biztos nagyon kipihent élete van"
Fúúú..na ezen úgy felcseszerintettem a drága agyamat, hogy majdnem feláltam és elmondtam neki hogy mi is történt velem az elmúlt két évben és hogy mitől vagyok én olyan, de olyan "kipihent" és persze a stresszmentes életem titkait is felfedtem volna előtte..a kövérségemről pedig annyit, hogy köszönöm szépen, elment az étvágyam, pár falat vacsora mára és -egy ilyen kijelentés után holnapra is- asszem elég volt.
Néha szimpla mondataimmal, nézéseimmel megbántok embereket, de ez talán azért van, mert megedzett az élet így 16 évesen is. Jó lenne egy nap úgy felébredni, hogy tudom minden rendben van, ma egész biztosan lesz egy jó napom, hogy semmi sem veheti el az életkedvemet és hogy úgy érzem jó vagyok a világnak és önmagamnak is. De tudom, hogy én nem érdemlem meg a jót..ez van. Talán sohasem leszek már olyan mint régen( és tudom..megkaptam már hogy úgy beszélek, mintha egy 80 éves öregasszony lennék, aki már két világháborút megélt) de ez van. Sokszor érzem magam 80-nak lelkileg.
"Könnycseppek a szemedben mély sebek a szívedben
Tudod azt hogy nincs ki út ebben a helyzetben
Az álmaid és céljaid mind elérhetetlenek
A vágytól telt ajkaid még érintetlenek"
/Ments meg-Plazma/