"Sometimes I love you, sometimes I hate you, But there's isn't a day that passes away without thinking about you.."

Amíg más a "sportarénákat" szereti addig én a "sikítósokat". A közös bennük viszont annyi, hogy mindketten kilencedikesek. Igeen..elég gáz(vagy legalábbis így 10-es lányként, számomra kicsit az), de valóban kilencedikesek. És akkor most jön az az Anna által feltett kérdés, hogy ha bejön nekem akkor miért nem írok rá?
Erre persze megdöbbent tekintetten reagáltunk Verával. Igen, tudom, hogy a 21. században élünk és a nők is hozhatnak szabad döntéseket, de minek növelnénk azt a jó nagy egójukat azzal, hogy rájuk írunk tizedikes csajként.. Nem, nem.. az már túl sok lenne. Ráadásul szeretem, ha a fiú teszi meg ténylegesen az első igazi lépést.
De most azért túlságosan elkalandoztam. Nem kellene ilyeneken gondolkodnom és agyalnom. Különben is ki vagyok én ahhoz, hogy így kábé tök ismeretlenül-mert, hogy nem igen ismerjük egymást, ha csak egy 5 perces találkozó nem számít ismerkedésnek..ráadásul ez nem "olyan" találkozó volt- és egy csomó gyönyörű, jó humorú, tökéletes arcbőrű, csinos és "pasik álmai" csajok irogatnak az üzenőfalára és találkozgatnak vele..elszomorító a helyzetem, tudom.

De most ne kezdjük el azt firtatni, hogy én mennyiree vagyok szép vagy sem, mert igen hosszasan taglalhatnám, hogy miben is vagyok kevesebb mint azok a lányok. Tudjátok, azok a lányok, akik minimum 100 lájkot kapnak egy frissen posztolt kép után..jó lenne ha a lájkok nem a népszerűséget mutatnák, de hát sajnos ez egy pecsét, ami ránk ragad, ha akarjuk, ha nem. Ha van tíz lájkod egy senki vagy, ha van 50 már valaki és ha 100 akkor a szupercsillagosötös csajok közé tartozol. Csak kár hogy azoknak a lányoknak legtöbbször nincsenek belső értékei de hagyjuk. Nem..inkább ne hagyjuk! Miért kell minden egyes férfiúi lénynek egy tökéletesen vékony, kicentizett derékbőségű, hatalmas mellű, hosszú lábú leányzó, akik mind ugyanúgy néznek ki. Jó példa erre, az amikor hétvégén Pesten voltam, a Westendbe. Félelmetes volt, hogy minden lány agyon volt barnítózva/szolizva/alapozózva mindnek sötét haja volt és az összes skinní jeansben és a mínusz fokos hőmérsékletben egy celofán vékonyságú bőrdzsekiben volt. Gratulálok pesti csajok! Mind ugyanúgy néztek ki!

De még is, minek kell mindenkinek a "kívül fullos, belül üres" típusú lány? Egész egyszerűen nem tudom megérteni. És nem zárom ki azt a lehetőséget sem, hogy velem van a baj. Sokszor érzem,úgy hogy nem a 21. században kellett volna születnem. Hanem mondjuk a 18. századi angliába, ahol a legtöbb nő bőre porcelánszínű volt, csodás szoknyákban jártak, és az estélyekre fennkölt ruhákban tipegtek. Amikor még egy nő képes volt meghódítani a kiszemeltjét a két szemével, nem pedig a két szilikon mellével, amikor még nő volt a nő és férfi a férfi. A nő gyengéd, finom és nőies, a férfi pedig határozott, férfias és még szertett megküzdeni a szerelméért.
Hiába nem volt iPhone, laptop vagy színes Tv mennyivel könnyebb lehetett akkoriban..Nem ebbe a korba kellett volna születnem.


De tudjátok mit? Nem is kell nekem egy olyan férfi aki a külsőre jobban felfigyel mint a belső értékekre..

I'm superstitious..but just a bit.

Előre is, bocs hogy ilyen aláhúzott lett a szöveg..nem tudom visszaváltoztatni.xd

Halihóó!

"Kicsit olyan lesz ez a hét, mintha az élet most próbálná meg bepótolni mindazt a jót, amire eddig vágytál. Ha pedig nem így látod, akkor várj egy picit, később rájöhetsz, hogy mindennek megvan a pozitív oldala!" -ezt írja a heti horoszkópom. én meg csak ennyit mondok, hogy WTF??!

Milyen jó dolgok történtek velem a héten?

Matek TZ, Kémia TZ, holnap Fizika doga, sikítós fiú, akiről ma Vera azt nyilatkozta hogy buzixdd és mellesleg még észre sem vesz..,a 4-es angol TZ-m, a tegnap esti és ma délutáni vitám Anyával, a sok szenvedés és tanulás, a rusnya fejemmel élés minden nap és az, hogy alig marad időm akármire is? 

Szóval imádom a kedves horoszkóp író néniket és bácsikat. Nagyon izgi dolgokat tudnak kreálni.. Ráadásul azt írja, hogy ha még most nem is tudom hogy miről beszélnek, akkor majd megtudom később. Oké..hát várom a fejleményeket.

Amúgy így karácsony körül most nagyon hiányzik valaki aki megért és aki mellé hozzábújhatnék, erre persze a love horoszkópom azt írja, hogy lassan rájöhetnék, hogy nem azzal a pasival fogok normális kapcsolatot létesíteni akiről már régóta álmodozom, és hogy ez nem gáz, csak hogy fogadjam el, hogy nem őt keresem. 

Okcsáá...

De persze tudom hogy nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust és hogy bele kell vernem a fejembe "hogy nekem nem jön be jelenleg senki" megkímélve magamat ezzel a szívfájdalmaktól..

Amúgy mostanában elég lehangoló bejegyzéseket írok, úgyhogy aki nem szereti a nyavalygós posztokat nyugodtan nyomja meg ott a sarokban azt a bizonyos X gombot, nem sértődök meg.

Amúgy ma németen rohadt sokat nevettünk Verával. Őszintén fájtak már a nevetőizmaim a hasamnál.:)

Aztán délután elmentünk fülbevalókat nézni Verussal, találtunk is neki egy szép kis darabot, csak aztán remélem, hogy jó is lesz és passzolni fog.:) Ahogy elsőre megláttam azokat a fülbevalókat amire Vera szemet vetett nekem mind ugyanúgy nézett ki aztán ahogy hosszasan és közelebbről megfigyeltem rájöttem, hogy ezek bizony nem ugyanúgy néznek ki és nagyon is szépek.

Amúgy tegnap Coldplayt hallgattam, a Paradiset és az Every teardrop is a waterfall-t, úgyhogy most Anna biztos büszke lenne rám.

Olyan szinten fáradt vagyok, hogy már az Oxit sem várom annyira mint szoktam. Pedig olyan jókat szoktunk röhögni és hát ehhez bizony Pisti is kell, mert más tanárnál például of-nél nem szoktunk nevetni, sőt még mosolyogni se sokszor.. 

Ha minden tanár olyan lenne mint Pisti vagy "a szőke" :P akkor szívesen járnék még matekra is.:'D Ami azért nem lenne kis teljesítmény.

Szombaton elvileg megyünk a Westendbe. Persze azt is egy kész ceremónia volt kiválasztani hogy a Westendbe vagy az Arénába menjünk, ugyanis az Arénába nincs Starbucks, Lilike meg most oda szeretne menni, persze csak szépen csendesen mondja ki a véleményét, úgyhogy az ő gondolatait kész keresztrejtvény megfejteni, az Aréna meg elvileg valamivel olcsóbb. De végül a Westend mellett döntöttünk és szerintem jól.

Most pedig pizzát nyammogva búcsúzom minden drága ovasómtól.:)

In real life this isn't what I want..

Elég sok minden történt velem mostanában..igazából már jó ideje tartanak ezek a dolgok, csak senkinek sem merem bevallani, és ami a legrosszabb, hogy még magamnak sem. 

NEEM, nem drogozok vagy ilyesmi mielőtt erre gondolnátok.xdd

Csak éppen álmodozok, élem a szép kis dream world-ömet és amikor kinyitom a szemeit akkor nem éppen az fogad amire vágyok. De ezzel nem is lenne gond, csak hogy még saját magamnak is bonyolítom a helyzetet, nem elég, hogy vagy egy gyerek, aki folyton bámul és rólam társalog a haverjával miközben "de szép lány" kifejezésekkel illetnek mikor elmegyek előttük, most közbe jött a drága kilencedikes fiúka is. 

"Polüphémosz" nem igazán jön be..nem is tudom, hogy mit gondoljak róla, még a szemébe sem merek nézni, olyan küklopsz feje van.xd De a teste az hmm..:p és imádom az inges pasikat.. oké hagyjuk.

Ott van közbe " a sikítós fiú" is, aki külsőleg és belsőleg is sokkal inkább bejön, ha választanom kéne. Abszolút az esetem. Gyönyörű barna szemek, barna haj és nem félek ránézni. Sőt kifejezetten jó érzéssel tölt el a tekintete, de mégsem "elég jó érzéssel". Szóval, nincs meg az a különleges érzés, az a tűz, az a felgyorsuló szívdobogás..azt hiszem tudjátok miről beszélek. De kellemes érzés amikor ránézek,  mégsem tudom, hogy mit gondoljak róla.

És ezeket a dolgokat csak magamnak csinálom..én bonyolítom a helyzeteket. Nem szabadna megengednem magamnak azt a luxust, hogy valaki megtettszen! Pont nem rég mondtam, hogy nekem tökéletes így egyedül. Ezt azóta is így érzem,  csak éppen azok a fikarcnyi pillanatok, tekintetek néha elcsábítanak. Ezt pedig nem engedhetem meg maganak. Tudom, hogy ha most bele megyek ebbe a "játszmába" akkor mindent kezdhetek előlről..ugyanazokat ismételném meg mint tavaly. -Hol van? Milyen órája lesz? Miért beszél azzal a csajjal? Rám nézett? És hogy nézett rám? Miért nem köszönt? Normálisan nézek ki?(na jó ez a kérdés, szinte minden nap felmerül, kiszemeltek nélkül is)..-szóval most nekem ez kell a legkevésbé. Nem kell az, hogy higyjek valakiben, aztán pedig elveszítsem a hitemet benne pár pillanat alatt. 

Próbálom védeni magam, mosollyal eltüntetni minden nem jelenleg nem szükséges érzelmet és tovább lépni a semmibe a semmiből. Mert, hogy ez megint csak egy semmi és csak magam álmodom bele ebbe a semmibe az érzelmeket, az eseményeket és legfőképpen az embereket. Úgyhogy a semmit ki kell színezni a barátaimmal, meg kell kontúrozni a családommal és néhány színt hozzá kell adni pár új emberkével és így talán az üres lap helyett egy színes vázlatot kapok, amit majd tovább festhetek a történések szerint, nem pedig az ábrándaim rózsaszín ködével..