Unbroken

Demi új albuma nagyon nagyon nagyon inspiráló lett számomra. És most tényleg elgondolkodtam azon, hogy megveszem a CD-t, akármennyibe is kerül, mert ezek a dalok komolyan nagy hatással vannak rám.
Eddig is voltak olyan dalai Deminek amikbe beleszerettem és a mai napig hallgatom mint például a Don't forget vagy a Catch me, de az új albuma mindent felűlmúlt.

A legjobb számok:
 Fix a Heart, In real life, For the love of a daughter a Lightweight és természetesen a Skyscraper.
A Fix a heart már első hallgatásra nagyon megfogott mind a dallama mind a szövege nagyon tiszta és igaz.
Az In real life c. dal leginkább az édes szövege miatt tetszett meg. Demi hangja nem az igazi benne..mintha egy kicsit el lenne ferdítve vagy nem is tudom, de ettől függetlenül az egyik kedvenc.
A For the love of a daughter az apukája és az ő kapcsolatáról szól. Szerencsére én egy nagyon kedves, rendes és figyelmes apukát tudhatok magam mellett. Ez a dal leginkább a tiszta érzelmek, a dallam miatt ragadott el.
A Lightweight a kedvencek közül is az egyik legkedvencebb(nem is tudom hogy igazából létezik-e ilyen szó) dalom. Egy dal, amiben benne van az hogy hogyan is érzek "szerelmesen" vagy éppen amikor szeretek valakit.
A Skyscraper pedig örök inspiráció azt hiszem elég ennyit mondanom.

Dalok amik félresikerültek(szerintem):
Igazából csak egy nem tetszik a Hold up. Nem is nagyon értem, hogy miről is kellene szólnia ennek a dalnak, lehet az én hibám, de nem tetszik.

Most pedig ha már Demi-ről van szó, tartok egy kis nosztalgiát a Remember December-rel, a La La Land-del és a többivel..

Ez van, a múlt sajnos már csak egy emlék foszlány..

Sokan próbálunk visszaemlékezni a múltunkra..legtöbbünknek emlékeink legszebb vagy éppen a legrosszabb pillanatai ugranak be elsőnek. Akár legyen szó boldog, akár keserédes, akár szerelmes vagy éppen szomorú múltról szó, mindig sírni fogsz. Legalábbis nálam a héten ez volt a "sláger".
Lefekszem a napi Gossip Girl dózisom után és próbálok normális emberként elaludva a holnapba tekinteni..de nálam valahogy mindig a múlt ugrik be. A legédesebb, a kihagyott és a múlandó boldogság pillanatai. Pillanatok, mert nekem nem az események, hanem az érzések ugaranak be. És az, hogy milyen rég nem éreztem már az olyan boldogságot..aztán jön a végeláthatatlan sírás, zokogás..de erről inkább nem írnék többet.

Valójában az évek során mindig is azt próbáltam elhitetni magammal, hogy nekem csak hiányzik valaki..nem ő kell, hanem "csak" a szeretet. Csak az hogy szeressen valaki. És igazából ha az egyikőnk újra akarja kezdeni akkor a másik nem( és ez a másik az esetek 80%-ában én vagyok) és amikor a másik(vagyis én) szeretném újra kezdeni akkor az egyikőnk(vagyis ő) épp nem aktuális.. nehéz ez a dolog. De ha valahogy, valami csoda folytán még is létrejönne olyan eset, amikor mindketten kellünk egymásnak..akkor rájövünk, hogy nekünk a "játszma" kell. És most úgy gondolod ez beteges dolog? Ha valaki nem volt még ilyen helyzetben bizonyára azt hiszi hogy igen, aki volt már ilyen helyzetben ő sem értheti igazán..csak is én.

Régen nem becsültem meg azt a szeretetet, barátságot, bizalmat amit tőle kaptam és most hogy már nincs semmi..-talán már egészen el is felejtett engem- vége a szeretetnek, már-már a barátságnak és lassacskán a bizalomnak is..és pont ez az ami hiányzik. A dolgok összessége:Ő.
Persze Ő ezt nem tudhatja  és nem is szabad hogy megtudja, maximum finom kis sejtéseket szabad sugallni neki..mint például azt, hogy "véletlen" elküldök neki egy adrinak címzett levelet..amit aztán elhitetek magammal és még mással is hogy ez bizony csak a véletlen műve volt. És hogy mi a legrosszabb? Amikor nem kapod meg azt a támogatást amire vágytál. Csak egy röpke választ, egy semmitmondó üzenetet..amikor már nincs tovább és bele kell törődnöd a jelenedbe és ki kéne lépned a múltadból(amiről persze mindannyian tudjuk hogy lehetetlen), de próbálkoznod kell, különben megőrülsz.

És tudom, hogy ezt most mekkora hülyeségnek tekinti az aki nincs képben..sőőt aki egy picit képben van, valójában még az sincs képben..és ez most így nagyon zavaros és tényleg gratulálok, ha eljutottál ide, a bejegyzésem végére, mert vannak részek amiket még én sem annyira tudok megérteni. Csak ezt érzem és kész.
Szóval jó éjszakát drága blogtársaim és egy jobb éjszakát kívánok magamnak!

Mert a megérzések többnyire valósak..

Minden a tegnap estével kezdődött, amikor visszaolvastam pár bejegyzést a "gyenge korszakomból"..és ami meglepett, hogy nem volt olyan nehéz visszaemlékezni a történtekre. Igazából, elmosolyodtam. Akkor már éreztem hogy lesz valami, de hát ez "csak" egy megérzés volt.
Azután ma reggel a mosdóban, abban a szünetben, hallottam, hogy valami Zsoltiról beszélnek a csajok..hogy mikor jön be. Na hát itt már kezdtek tisztázódni a dolgok..kezdett összeállni a kép.Utána pedig én jöttem a porta felől, ő pedig az aula felől. Hát ennyi történt.
Meg kell hogy jegyezzem, elég rosszul nézett ki( és igen, ezt először egy csúnyább szóval akartam kifejezni) Fáradtnak tűnt és elhanyagoltnak. SEMMI csábító nem volt benne. Vegyes érzelmeim voltak. Ledöbbentem és mint utóbb kiderült miközben Vera beszélt(amire komolyan nem emlékszem) elmentem mellette, csak úgy szó nélkül és mosolyogtam. Úgy tűnik a mosoly nálam mindent helyettesíthet. Utálatot, szerelmet, barátságot, rejtőzködést, magamon való ledöbbenést és őszinte boldogságot is. És ez a félszeg mosoly bizony nem az őszinte boldogság miatt került arcomra.
Igazából abban a pillanatban még nem is sokkolt le annyira, mint most a Vámpírnaplók közben. Amikor Damon megölte Rosie-t, akkor egyrészt azért fakadtam könnyekre, mert tényleg gyönyörűen csinálták meg azt a jelenetet, másrészt pedig mert(ha akarom ha nem, el kell fogadnom), akkor abban a pillanatban..és igazából már előtte is jó néhányszor, olyan volt mintha ő is legszebb álmaimban döfött volna a szívembe egy kést.
És igazából a Vámpírnaplók, a Gossip Girl-> és főleg ez utóbbi kiváló terápiás célt szolgál nálam..és igazából nem is vagyok rosszul..
És most pedig bekapcsolt a kocsma nagyszerű zenéje, úgyhogy a gyönyörű magyar zenék mellett én is nyugovóra térek és remélem, hogy ezen álmomban már nem támadnak rám hátulról, váratlanul és nem kell annyit csalódnom. Reménykedek egy gyönyörű jövőben.

Mondják a remény hal meg utoljára..hiszen ő a gyilkos..

"füvesnorbi" , Deutsch

Füves Norbi. Ez a név általában nagy meglepetést, felháborodást vagy pedig mosolygást okoz..nálam egyszerre mindhármat. Egyrészt komolyan minden reggel meglepődök, hogy ott van a buszmegállóban..igazából nem tudom, hogy miért, de ez tényleg így van. Máskor felháborodok, hogy egy ilyen kis tünemény(mert amúgy meg tényleg egy cingár gyerekxd) hogy lehet drogos..aztán pedig belül mindig mosolygok, ha meglátom, meghallom a nevét. És ez nem olyan "szerelmes belső mosoly" , hanem csak olyan szimpla kis, ici-pici mosolyka..ez olyan fellángoló mosoly. Ráadásul ez a gyerek tényleg mindenben otthon van, ha drogról van szó..és még bővebb információkat nyomoztam ki róla..:') Amúgy meg most jelöltem be facen..és gőzöm sincs hogy valójában miért is.. hát ennyi "füvesnorbiról". Szóval emberek! Többet meg ne halljam a Frau Füves meg mittomén milyen nevet.:'D

Aztán, aztán..mi történt még?
Hulla fáradt vagyok, mindjárt bealszok, de tudom, hogy amikor eljönne az alvás ideje, még úgy is eszembe jut majd valami.
Amúgy Anya olyan kis jóhiszemű.:) Mondtam ma neki, hogy történelem tanár urunk azt mondta, hogy a magolás egy női NEMI betegség, mire azt válaszolta Anyu, hogy biztosan csak azt akarta említeni hogy ez a női nemek "betegsége" vagy valami ilyesmit..aztán megemlítettem neki a tavalyi "fa szállítást" és minden világos lett neki.
Na és mi a helyzet a némettel?
(Amúgy észrevettétek, hogy nem tudatosan, de magamat interjúvolom??)
Szóval az első német óra rémisztő volt. Nem a tanár, nem az óra hangulata, hanem az, hogy nem bírtam megtanulni egész nap egyetlen egy modatot sem a suliban..persze aztán otthon később sikerült.
Azóta pedig egész könnyen tanulom a nyelvet. Anya szerint szépen cseng a számból és erre most azt kell hogy mondjam, hogy a tanárnő szájából, már nem ilyen szépséges ez a nyelv. Nyilván azért mert ért hozzá..

Na most pedig lépek,tépek, zúzok(és nem az éjszakába..) hanem bepakolni és Lilikével Barátok Közt második részét nézni.:)

Gute Nacht! xx

Tanévnyitó, Első napok- Csing, Cseng!!:DD

Igazából most vettem észre, hogy új lett a blogger/blogspot, aminek nem igazán örülök. Nem tetszik ez az új kinézet, a régi nekem sokkal praktikusabb volt, de hát kinek a pap, kinek a paplan..nem a papné.:'D

Szóval kicsi, drága csicsergő, blogoló madárkáim elkezdődött bizony az új tanév.Augusztus utolsó és szeptember első napja kábé mindenkinek az év egyik legdemotiválóbb napja, de nekünk különösen az volt. Csupán 1,5 órát kellett a napon csücsülve, majdnem meghalnunk az évnyitón. Olyan érdekfeszítő és izgalmas beszédeket hallgathattunk végig, mint a mi drága polgármesterünk, csodálatos, már-már gyönyörködtetően hazug szövege és persze a helyettes államtitkár családfáját is sikerült igen, részletesen megismernünk. ÉS! Ha ez valakinek még nem lett volna elég, az Atya szövegét is végig hallgathatta és persze nem maradhat ki a felsorolásból a többi, híres-neves Istentudja szolnoki kicsoda.Fantasztikus egy délelőtti program volt-SENKINEK nem ajánlom!:')

Első nap?! Bemegyek és szó szerint Istennel szemezek. Amúgy egyáltalán nem vettem volna észre, ha Kingáék nem említik meg nekem. De engem ez elhiszitek, hogy nem zavar?! Úgyanúgy mint ahogy a szentély sem! És hiába emlegette ma Turi h jujj de nagyon hülyeségeket mondott I.Dóri a nyilatkozatában, hogy semmi nem fog változni a suliban..de azt hiszem hogy ezt részben osztom D.-vel. Két napot töltöttem a suliban és képzeljétek el, drága, kiröhögő szolnoki szecskások, vargások  és satöbbik, de az ég-világon a tanárok viselkedésén-tanításán , diákok hangulatán NEM észleltem semmi változást! SEMMIT! Igeen, el kell tűrnöd pár vallásos képet a falon és a néhány apácát akik pár pillanatra megmutatkoznak, de emberek ez alap intelligencia, hogy elfogadjuk és alkalmazkodunk a változásokhoz, még ha azok néha kényelmetlenek és számodra furcsák is.. A mai szentmise kényelmetlen volt..az tuti. Úgy megfájdult a térdem. Nem mintha térelni kellett volna vagy valami, csak azok a kemény fa székek és a változatlan üléspóz elég lefárasztó és nem túl kellemes. Viszont, ami tetszett, hogy a papok próbáltak fiatalosan prédikálni és adtak egy "menetrendet" is. Mondjuk néha túloztak a fiatalossággal. Annának egyszer oda is súgtam, hogy hééj, ez a pap igazából a színészi pályára készült. De lelkileg mindenképpen felfrissítő élmény volt!

Most pedig ugorjunk vissza az első napra. Reggel tök furcsán kezdődött minden. Jennyke még itt volt, olyan aranyosan hozzám szaladt, amikor észrevette, hogy már fent vagyok.:) Aztán Lilike bekavart..de mindegy, ezt hagyjuk is a lényeg annyi h ideges lettem, utána viszont elindultam a buszmegállóba..:)
És ott volt egy világos hajú, skinny jeanses, szexi kék baseball sapis fiúcska. Gőzöm sem volt hogy ki, pedig mint ma kiderült , "füves norbi" az.:') Igazából, már annyira nem is tudom, hogy kitől szereztem meg a nevét. Van egy sejtésem, de igazából nem annyira tudom, de ez teljesen mindegy. Valójában "füves norbiban" nem az arca, vagy a pillantása fogott meg, hanem a kisugárzása..ezt így nem tudom elmondani. De igazából ez csak egy fellángolás, semmi több.
Na és amikor felszálltam a buszra egy gyönyörű csokibarna szempárral találkozott össze tekintetem, ami olyan elbűvölő volt, hogy másodpercekig csak ott álltam lefagyva.Pont mint az amerikai filmekben.:'D
És amikor beértem a tpg-be ott csücsült a tavalyi ismerős arc..erről az emberkéről nem kívánok többet beszélni.:)
Úgyhogy fellángolós egy nap volt ez a tegnapi.:)
Most pedig rohanok békülni, ugyanis mára is jutott a bunkóságomból Anyuéknak..